Tegnap elkapott a csajos egyetemi nyár feeling, ennek örömére Adéllal és Szaszával kávéztunk, vizsgáztunk (vajmi kevés sikerrel), ebédeltünk és shoppingoltunk. Sikerült túltennem magam a "gyűlölöm az egészet, nem is akarom" gondolatokon, és kezdem látni legalább a félév végét.
Most pedig tanulás, hajrá.

Piros-barna bőr, bikininyom, palacsinta, lángos, sör, fagyi, és rengeteg strandolás 24 órába sűrítve, isteni.

Az a legszarabb, amikor felébredsz, és lassan (pedig igazából gyorsan, csak ahhoz képest lassan, h ezt neked elméletileg azonnal tudnod kéne, nem?) jönnek vissza a fejedbe a tegnapi gond(olat)ok, és csak fekszel, h ó, basszameg, ezt inkább el akartam felejteni. De akkor már késő, mert annyira elkezd kattogni az agyad, h nem tudsz visszaaludni se, inkább abszurd jeleneteket raksz össze magadban, h akkor majd úgy lesz, és ezt fogom mondani/csinálni, na meg persze biztos bőgni is fogok, egy csomót.
És akkor végülis fel is kelsz, mert aludni már biztos nem fogsz ekkora kurva nagy kővel a gyomrodban, na meg hajnalban legalább még nincs olyan kibaszott meleg.